Betty, a csúnya lány (Betty, a csúnya lány 1.) (1999–2001) 75% 44★

Ez a sorozat meglepően jó és humoros. Épp csak annyi „szappanopera van benne” amennyi kell.
Másodszori újranézésre is kellemes kikapcsolódás. Néha túl sokáig húznak dolgokat, de ez megbocsátható. Jókat lehet rajta röhögni, és ha úgy van akkor izgulni.

(egy negatívum : amennyire tetszett az első évad, a második annyira nem..)

Kevesebb mint egy hónap alatt megnéztem a teljes „első” évadot, ami vagy 7-nek felet meg. Nagyon-nagyon régen láttam már, de csak részleteiben szerintem és nem hiszem vagy nem tudom, hogy végig láttam-e. Azt se tudnám megmondani mikor játszották a magyar tévék, de az tuti, hogy nagyon szerettem.
Most nem tudnám megmondani mi fogott meg annyira benne. Azért kezdtem el, mert valaki a molyon, kiposztolta a főcímzenéjét és mondom ha fent van, akkor megnézünk pár részt. Ez annyira elfajult, hogy végül nen tudtam abbahagyni, és sokszor hajnal 4-ig fent voltam, mert néztem a Betty a csúnya lányt (aki amúgy nem is olyan csúnya még elmaszkírozva sem). Teljesen beszippantott, tele volt intrikákkal, hülyékkel, féltékenységgel, humorral, szomorúsággal, fájdalommal, hazugságokkal.
Ha meg tutdák volna beszélni az elején, akkor nem kellett volna belegázolni a másik lelkébe, na persze akkor nem is lenne ilyen hosszú a sorozat. De a kapcsolatuk ezt a törést is kibírta, és végül csak egymáséi lettek.
Armando képes volt a fejlődésre, be tudta vallani, hogy egy nárcisztikus, dühöngő őrült ami elég nagy jellemfejlődés véleményem szerint. Hiszen a változás felé az első lépés, hogy elismerjük a hibáinkat.
Betty is nagy változásokon ment keresztül, nem csak külsejében, de jellemében is. Az volt kicsit fura, hogy gyakorlatilag végig hordta a fogszabályzót, de valahol Chartagénánál elhagyta a sejpítését is miközben az elején úgy beszél mint egy beszédhibás.
Nagyon durva, hogy a ruha, a frizura hogy át tud változtatni valakit, de a béna ruha és hajmiatt se volt annyira csúnya szerintem, éppen csak meg kellett látni.
Maga a sorozat, épp annyira volt szappanoperás amennyi még elviselhető volt. Azt nem szeretem annyira amikor már úgy csűrik-csavarják, hogy azt se tudod, mi is akarna az egész lenni. Itt volt egy alap egy közép és egy végkifejlett. Nem jöttek, még hatmillióan a swmmiből felbukkanva, hogy keresztbetegyenek. Épp eléggé kersztbetettek maguknak. Néha az eltúlzott viselkedésmintákon ki voltam. Armando folyamatos dühkitörései borzasztóak voltak. Betty apja, hogy gyakorlatilag majdnem életképtelennek nevelte a gyerekét az is borzasztó volt. Az hogy Betty képes volt meglépni, hogy elmenjen Katalinával egy másik városba 1000 km-rel arrébb, óriási lépés volt tőle.
Marcela és Armando kapcsolata már az elején se működött, kár volt addig húzni, bár értem miért. A folyamatos hisztik, félreértések, a csúnyák bandájának harsánysága irritált, de ugyanígy Patricia butasága, Nicolas nagyzolása, a nagy tanult emberek szűklátókörűsége.
A hazugságok ellenére is tetszett Armando és Betty kapcsolata, tetszett ahogy Armando lassacskán belezúgott, szépen volt kidolgozva. És örülök, hogy Armando nem volt olyan lelketlen mint Mario, akivel végül még a barátságot is megszakította.
Betty tényleg Armando jobbkeze volt, bizalmasa, aki mindig tartotta a hátát, még úgy is, hogy sokszor ő sem viselkedett vele, túl rendesen. Üvöltött vele sokszor, átverte őt, Betty mégis szinte végig segített neki, és mellette állt és magát is feláldozta volna, ha arról van szó.
Jó kis sorozat volt, ha egszer megtanulok spanyolul, remélem eredeti nyelven is megnézhetem, mert nagyon érdekelne. A szinkron sokszor nagyon hülyén jött ki. Tök random szavak is bekerültek, amik egyáltalán nem illettek a helyzethez egy-egy párbeszédnél és ráadásul Armando hangja is megváltozott félúton, ami nagyon zavaró volt.
Most megnézem majd a második évadot és talaltam egy sorit amiben tök sok szereplő felbukkan ebböl a sorozatból is, az spanyolul van fent szóval egy kicsit hallgathatom azt a nyelvet is. Izgi lesz, távolról sem szappanopera, hanem egy krimi, dráma meg nem tudom még mi. Alig várom.

A többi dél-amerikai szappanoperához képest meglepő módon képes volt lekötni. Még az sem kizárt, hogy egyszer nosztalgiaképpen újranézem.