Csodabogár (1996) 75% 73★

Tinédzserkorom legkedvesebb és legfontosabb filmje.
Gondoltam újranézem, hátha csak nagy volt a felhajtás, túlságosan tombolt bennem az ifjonti érzelemtenger; akkor még a filmezésnek is megvolt egyfajta bája, nem simán leültél és megnézted, egyszerűen előkészültél/felkészültél rá. Úgyhogy, végülis tettem egy próbát és igyekeztem felnőttként szemlélni.
Aztán rájöttem, amikor már fél órája rázott a bőgés és a szemem dagadtra püffedt és elhasználtam egy fél százas zsepit, hogy egyfelől: nem, nem az infjonti hévnek köszönhető a rajongásom, tart az még mindig. Sőt, ha lehet, akkor még erősebb. Másfelől, nagyon örülök és megnyugtat a tény, hogy én a helyemen vagyok. A szívem és az eszem is a helyén.
Nagyon sokat kaptam ettől a filmtől. Egyáltalán nem túlzás leírni, hogy volt rám nézve szemléletformáló hatása. A természetet már gyerekkoromban is felsőbbrendűnek tartottam magamnál, valami csodának, a megérthetetlennek: nemcsak tisztelem, de a végletekig szeretem. A földet, a Földet, az Anyatermészetet, minden atomjával és törvényével együtt. Imádom a tudmányokat, imádom a logikát, a magvas mondanivalót, a felszín alá bekukkantást, a gondolkodást és a gondolkodókat. Szeretem az érzelmeket, a tisztaságot, a fennköltséget, a magányt, a csendet, a szerelmet, a becsületességet, a barátságot, a bajtársiasságot, a biológiát, a kertészkedést, az egyszerűséget.
Azok számára ajánlanám a filmet, akik kételkednek John Travolta színészi adottságaiban.
Továbbá azok számára is, akik szeretik kínozni a szívüket és át akarnak bőgni egy délutánt. De bárkinek, aki szereti a szépet, az érzelmeket és az elgondolkodtató, ám sztorijában egyszerű és nagyszerű történeteket.
Gyönyörű film. Még mindig az egyik legfontosabb üzenetet hordozza számomra: minden út vezet valahová, minden mozog valamilyen irányba, és mindennek van oka.

A ritka romantikus drámák egyike, amit nagyon sokszor láttam már. Mondjuk a nyálas részek lehetnének kevésbé tocsogósak, de a poénok, a zene és a történet hangulata miatt megéri megnézni.

Szerettem ezt a filmet. Sírós, de olyan jó hangulata van. És a zenéje is jöhet nyári délutánokon, mint ez a mai.

Valamiért azt hittem, hogy vígjáték lesz. Aztán meg bőgtem, mint a hülye.