Dokumentumfilmünk egyszerre portré és kordokumentum. Krónika a 20. századról egy derűs, mindig mosolygó 101 éves hölgy történetén keresztül bájjal, humorral, a hús-vér emberek valódiságával és a régvoltak hétköznapi drámáival. Kapocs a szüleinkhez, nagyszüleinkhez, dédszüleinkhez, az országhoz,… [tovább]
Rendező
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Londonna
Ezt én keservesen végigbőgtem. Egyrészt azért, mert ez az apró néni keresztülment számtalan nagy tragédián. És mégis tud mosolyogni, nevetni… Sajnos, lehet valami abban, hogy mindig a legjobb embereket kínozza / gyötri meg kegyetlenül a Sors. (Vagy talán pont a rengeteg csapás kell ahhoz, hogy az ember egész életében ember maradjon? Meglehet.)
Másrészt ez a néni elképesztően hasonlít – külsőre is – az én nagymamámra. És fájt. Fájt, hogy nincs már, s bár szinte nincs nap, hogy ne gondolnék rá (is), most, nézve ezt a kis filmet, hát, húsig hatolt a hiánya. Hogy milyen jó lenne, ha még velünk lehetne, ha lehetne vele most is beszélgetni. Hogy milyen szükségem lenne – talán jobban, mint bármikor – az élettapasztalatára, a bölcsességeire. A régi, kedves történeteire, amiket gyerekként számtalanszor, újra és újra elmesélt. És az mindig csak úgy volt jó. Az ő szájából, az ő előadásában.
Emmi néni egy tündér. Egy földre szállt, görnyedt hátú, csupaszív, nevető szemű kis angyal.
