1965, egy kis falu Magyarországon. Húsz órát tölt egy riporter a faluban, hogy az elmúlt húsz év eseményeit felidézze. Négy, a földosztásnál, még 1945-ben együtt induló cseléd élete bontakozik ki a riportok, visszaemlékezések közben. Jóskából termelőszövetkezeti elnök, Vargából ávós lett, aki az… [tovább]
Húsz óra (1965) 30★
Képek 10
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Író
Operatőr
Kedvencelte 4
Várólistára tette 44
Kiemelt értékelések
HaL8999 
Húsz óra (1965) 83%
Nem éltem abban rendszerben egy percet sem, de sokkolóan hatott rám. A tanult, hallott dolgok testet öltöttek előttem. A feudalizmusnak véget kellett érni valamikor végérvényesen (tanultam), de mi jött utána? Milyen formában? Micsoda történelmi vihar lehetett! Mindenki elhitte a csodálatos jövőt, az ideológia jó szándékú és segítő volt megint. Aztán ez is kisiklott megvalósításkor…mint az összes. Befonta, begyűrűzte az utolsó dolgos kezet is. Egymás ellen fordultak az ősi barátok, meggyilkolták egymást a régen szinte egy családként működő falusiak…megint valaminek a nevében. Mégis a történelmi változás elkerülhetetlen és szükségszerű. Ilyenkor az esetek nagy többségében vér folyik. Számomra ez a film tökéletesen érzékelteti, hogy az egyszerű, tiszta, becsületes emberi közösség hogyan mételyeződik a politika által. A változás pedig általában rosszból egy rosszabbra, vagy kicsit jobbra de nagyobb rossz árán történik…politikusoknak kötelezővé tenném…milyen egy igazi döntéshozó helyzete a valódi következmények és súlyos tétek korában.
Népszerű idézetek
uchtritz
Illúzió, kedvesem, minden illúzió, higgye el! Oktalan nyüzsgés, amiről sokan azt hiszik, hogy maga a rend. Gyerekes illúzió. A módszer, kedvesem, az érdemel dicséretet. Majd figyelje meg, milyen könnyen feledkeznek meg arról, hogy ebben a nagy és ismeretlen mindenségben minden egyéb valami más, ők viszont hangyák.
Húsz óra (1965) 83%
Londonna
– Hányszor kell még igazamnak lenni, hogy akkor higgyék el a szavamat, amikor mondom?!
Húsz óra (1965) 83%
Londonna
– […] a szegénységnek akkor a legtöbb az ellensége, amikor saját maga akarja a sorsát a kezébe venni.
Húsz óra (1965) 83%
Londonna
– […] a szegénységnek a legnagyobb ellensége saját maga. Magamagába mar, mint a veszett kutya.
Húsz óra (1965) 83%
Londonna
– Nem kell tinéktek az olyan ember, aki a maga házán kívül is tenni akar. A többiér' is! A kutyának vetnétek, aki jobbat akar. Hajtani kell titeket, hogy keserű legyen nektek is, meg annak is, aki a jóra hajtana… Hát honnan szedett benneteket az Isten? Milyen szomorúságában teremtett benneteket, hogy kullogtok csak minden után, ami szépet és jót az emberség akar! Há' nem lenne ideje egyszer már magatokkal is kezdeni?! Hát micsoda nép vagytok?!
Húsz óra (1965) 83%
Írjad, Anti, amit mondok. Én, Csókos Cuha András, a méltóságos uraság szegődött cselédje, semmivel, csak a magam szegénységével meg hat gyerekével rendelkező nincstelen földönfutó, az uraság földjéből magamnak s mind gyerekeimnek örök időkre, a nekem járó földet, azaz nyolc holdat kiszakítottam. Tettem ezt a magam akaratából, szegénységem és nyomorúságom jogából. Én ezt a földet soha senkinek vissza nem adom, s ami hitvány életem van, csak annak az árán veheti el tőlem még maga az Isten is!
