Taxidermia (2006) 74% 100★

Nohát, aki ezzel a filmmel próbálkozik, annak a nyitottnál is nyitottabbnak kell lennie (nem tudod most elképzelni, mennyire) a Parti Nagy – Pálfi alkotásra. Gyanítom, hogy 14 perc 30 másodperc után többen is úgy döntenek, hogy nem bírják tovább ezt az értelmetlennek tűnő, felzaklató, kíméletlen testnedv – filmet. Pedig a filmművészet nem mindennapi látványvilágát hagyják ki, ha kihagyják. Pontos, precíz, leleményes képek, igaz ugyan, hogy trágár és gyomorforgató a szöveg is, de nincs idő se hányni, se kezünket a szemünk elé kapni. Jól meg van ez csinálva! De, aki nem bírja az ilyesmit és érthetően nincs is szüksége ilyenfélékre, az ne nézze meg. Tulajdonképpen senkinek sincs szüksége rá, de vannak akik mégis megnézik és tetszik is nekik. Ezek közé tartozom én is.

Szétpattogok az emlékére is, egyszerűen imádom, mi ez, MI EZ?!

Magyar, európai, világvalóság –
Fáj –
Nyomaszt, simogat, fojtogat –
A zsenialitás.

Provokatív, unikális, rendkívül erőteljes és az ember érzékeit maximálisan igénybe vevő alkotás a Taxidermia, ami sajnos sokak számára megreked egy olyan szinten, ahol már csak az undorító, értelmetlen és gyalázatos jelzőkkel képesek illetni ezt a remekművet. Pálfi György filmjét nem szabad maradian, az újdonságok felé zárkózottan és elvből elítélően nézni: nyitottnak, befogadónak és a látottakra érzékenynek, ugyanakkor értőnek kell lennünk, ha pedig ez sikerül, akkor életünk egyik legjelentősebb mozgóképeként fogunk a Taxidermiára tekinteni.

A 41 percnyi teherbírásért adtam magamnak egy plecsnit, és örülök, hogy a bakancslistás kihívásnál sokkal többet adtam meg 12-nél, így ezt lehúzom inkább a wc-n. Felőlem elbújhatott a művészet a testnedvek közé, de ez nekem nagyjából a fehér vásznon egy pötty művészete, és a 41 perc is luxus volt.

Ez egy nagyon beteg film. Nagyon. Beteg. Úgy magyar módra.
Szürreális, olyan buñueles-monty pythonos-gunther von hagenses módon (Az élet értelme több helyen beköszön).
De közben meg érdekes volt. (Nem véletlen nyert magyar és nemzetközi szinten is díjakat). A látványvilága, főleg a végén nagyon érdekes, az a fajta elborzasztó, sokkoló, magábaszippantó képvilág, ami nem engedi, hogy félrenézz, bármennyire is szeretnél. Annyira szörnyű, hogy már szinte szép. (Operatőr: Pohárnok Gergely).
Véletlenül sem vígjáték, és nem tudom, mennyire lehet ráaggatni a horror címkét, szerintem ez nem az, inkább az a fajta nagyon erős szatíra, mint a fent említettek, de kétségtelenül használ horrorra is jellemző (képi) eszközöket. Hangulat kell hozzá, meg hogy rászánja magát az ember, hogy megnézze, de ha egyszer látta, biztosan nem hagyja hidegen, ezt a filmet nem lehet egy vállrándítással elintézni. Aki megnézi, arra hatással lesz, hogy milyennel, az a befogadótól függ.

Én is azok közé tartozom akiknek tetszett ez a film. Nem sok magyar filmet szeretek, de az a kevés amit igen az okkal érdemelte ki. Nem is nagyon mennék bele a történet elemzésébe, ezt mindenkinek magának kell látnia és eldöntenie tetszik e neki vagy sem. A kamera munkát viszont kiemelném, nagyon szép vágások, kameramozgások vannak benne!

Jaj, de régen láttam már! A legfőbb ideje újranézni, és egy kihíváshoz is éppen jó lesz!

Pont olyannyira groteszk és naturalista volt mint a novellák, amikből adoptálták. Tudtam, hogy a képi világa eléggé különleges és mások is mondták, hogy milyen undorító, így nem is ért meglepetésként amit láttam. :) Többet nem hiszem, hogy valaha is megnézem. Azért azok a beállítások eléggé adták. Pohárnok szuperközelijei meg visszaköszöntek, a Hukkle-ból.

Nagyon gusztustalan és beteg film, valószínűleg megérdemli a díjakat, amiket kapott, de nálam nem talált be.
Technikailag viszont nagyon jól van megoldva. Egyszer láttam, nem hiszem, hogy újra fogom nézni.

Állandó újranézős kategória nálam, egyike a legjobb magyar filmeknek, bizarr, morbid, undorító, de nem elrettentő, hanem inkább lélekbeevős módon. Zseniális darab, érzékeny lelkűeknek nagyon nem ajánlom!