Dr. Moreau szigete (1996) 57% 70★

Ez a bizonyos kilencvenes évekbeli Dr. Moreau feldolgozás tulajdonképpen azért olyan rémes élmény mai szemmel nézve, mert lehetett volna jó, pontosabban lehetett volna a valaha volt legjobb témába vágó film. Ott a kilencvenes évek közepén, mint már utaltam rá többször, kiváló mozik születtek, a stúdiók még nyitottak voltak az egyéni ötletekre, a rendezők jó ízléssel nyúltak az elérhető forgatókönyvekhez, irodalmi alapokhoz, remek színészek sürögtek-forogtak a színen, az éppen ekkortájt bevezetett CGI-t pedig kellő óvatossággal használták, és főleg nem tekintették a praktikus effektek abszolút alternatívájának.

Ezt a mozit mégis tönkretette az egymásnak feszülő egók harca, bár a rendezői székben történő csere és a látomással bíró, de a projektet kézben tartani nem tudó vezető drámája önmagában is megér egy misét. Az azonban utólag visszanézve nagyon naiv elképzelés volt, hogy Brando és Kilmer képes lesz együttműködni, vagy nem felzabálni a projektbe ölendő kreatív energiákat a maguk körül megteremtett konstans mérgező hangulattal. Tudom, hogy Kilmer esetében ez a bizonyos kezelhetetlenség és negatív légkör afféle legenda, ami állítólag pont itt ragadt rá, de hát nem zörög a haraszt… Brando pedig, nos, már a hatvanas évek végén képes volt rendezői karriereket tönkre tenni a viselkedésével, de ha rajta múlik, vélhetően az Apokalipszis most forgatása is halálesettel végződik…
Balszerencse (elsősorban nekünk, nézőknek, és nem neki), hogy karizmája, mindaz a lehengerlő erő, ami egykor naggyá tette őt, itt már nyomokban sem létezik. Ügyes színész, ez kétségtelen, de jelenlétével a plakátra írható nevén kívül gyakorlatiasan semmit sem ad hozzá a produkcióhoz. Hogy ezt anno sem a stúdió, sem a rendezők, tulajdonképpen senki sem fedezte fel vagy vette tudomásul, óriási hiba volt!
A Dr. Moreau szigete esetében a sok szenvedés, a rendezőváltás, a stáb munkáját hátráltató utálat rányomta a bélyegét a filmre. Az egyébként hangulatos, szép környezet és díszletek között elveszett a koherencia, a mozi egy rosszul ütemezett, fókuszálatlan, A-ból B-be csak nyögvenyelős fordulatokkal eljutó, a vágószoba padlójában szétszórt tekercsekből pánikszerűen összeragasztott fércmunkává vált. Értékelhető és érdekes alkotóelemei bizarr torzóként végezték, pedig a teremtmények maszkjai alatt dolgozó színészek, például Ron Perlman alázatosan mindent elkövetnek, de munkájukat egyszerűen beárnyékolja Kilmer és Brando önkényesen formált őrült karakter-tanulmánya, aminek viszont együttműködés és belátás híján se eleje, se teteje. A Rob Morrow helyére behozott David Thewlis sokat bizony nem mozdít előre az ügyön.
A fentiekből fakadó káosz, a valóban szép díszlet, a sötét energiáktól átitatott hangulat azonban még mindig kicsapódik a filmből, és ezzel tud egyfajta hatást gyakorolni a nézőre – ezt nem vehetjük el tőle.

Dugába dőlt filmes projekt a Dr. Moreau szigete. Mondanám, hogy katasztrófaturistáknak remek választás, de ez a film szerintem nem viccesen és esetlenül, hanem érezhetően szomorúan rossz. Jobb is lenne, ha a feledés jótékony leple borulna rá.

Őszintén szólva az ehhez hasonló filmek lehetnek bármilyen jók, az én szememben mindig is lesz bennük valami gagyiság, és csak ennek mértéke billenti a mérleget erre vagy arra.
Szerintem ez a sztori eleve gagyiságra van kárhoztatva, könyv formában hiába jó. Hiába, hogy költséges mozi, trópusi környezet, rengeteg maszk és azért híres színészekből is jutott ide. (Na jó, csak egy, de el tudom képzelni, hogy Marlon Brando komoly költségvetési tényező lehetett.)
Bármennyire is nagyok voltak az esélyei, az én ítéletem szerint nem csúszik át Zs-kategóriába.
Nem tudok komolyabban belekötni, rendben volt ez a maga módján, és meglepően egész jól tartották magukat az eredeti történethez.Csak a tudományos kísérletek erkölcsi dilemmáiról szóló viták maradnak így ki, ami pedig a legértékesebb Wells eredeti művében. Ez lett pótolva géppisztolyokkal és akcióval, és egy művi szerelmi szállal (ami szerintem kizárólag a szexuális vonzalomról szól)… a film utolsó negyed órája komoly csalódást okozott.

Szóval…. összességében hiába minden, hiába látszik, hogy komoly próbákozás van a film mögött, nem igazán ajánlom ezt a filmet még egyszeri megnézésre sem, mert nem túl jó.
Inkább olvassátok el a könyvet. És ha tényleg nagyon tetszett, na, akkor TALÁN megéri ezt a 96 percet.

–
Amúgy az tök vicces, hogy Ron Pearlman még majomember maszkban is teljesen és rögtön felismerhető.

Irgalmatlanul féltem azoktól a majmoktól, amikor gyerekként láttam a filmet, hiába magyarázta apu, hogy smink meg jelmez az egész. Felnőttként viszont már tetszett a film, annak ellenére, hogy most már inkább nevetségesnek tűntek a trükkök és jelmezek, amik persze 1996-ban nagyon jónak számítottak.

Hmmm… Vajon Dr. Moreau lehet Dr. Mefütyisztő megihletője? :D
Eléggé elvont, vagy inkább beteges történet, de még a nézhető kategóriába tartozik. Kicsit a Jurassic Park-ra emlékeztet a sztori, csak az sokkal, de sokkal jobb.

Nem is tudom mi is vett rá arra, hogy megnézzem. Biztos a színész gárda végett. Gyenge film és most vázlatosan fogalmaztam. Kissé úgy éreztem mintha egy fura természet filmet néztem volna ahol mindenki kicsit az agybaj szélén állt. Bele is fájdult a fejem.

Az eleje (úgy az első fél óra) nagyon jó volt, de utána lejtmenetre kapcsolt a film és a vége már tömény zs kategória. A legnagyobb bajom az egésszel az volt, hogy pocsék a rendezés és a sok jó lehetőséget mind hagyták e fenébe és helyette valami dögunalmas gagyit kaptunk. Nem jó. Nagyon nem.
Pedig H.G. Wells nagyon jókat írt, kár, hogy ennyire nem tudnak vele mit kezdeni.